Belovo

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Belovo (Белово)
Belovo címere
Belovo címere
Belovo zászlaja
Belovo zászlaja
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanyKemerovói terület
Irányítószám652600–652699
Körzethívószám38452
Népesség
Teljes népesség
  • 11 900 fő (1931)[1]
  • 43 000 fő (1939)[1]
  • 106 894 fő (1959)
  • 118 000 fő (1962)[1]
  • 116 000 fő (1967)[1]
  • 108 209 fő (1970)
  • 110 000 fő (1976)[1]
  • 111 819 fő (1979)
  • 114 000 fő (1982)[2]
  • 117 000 fő (1986)[1]
  • 118 000 fő (1987)
  • 93 108 fő (1989)
  • 80 200 fő (2000)[1]
  • 78 300 fő (2001)[1]
  • 82 425 fő (2002)
  • 82 400 fő (2003)[1]
  • 79 300 fő (2005)[1]
  • 77 900 fő (2006)[1]
  • 75 800 fő (2008)
  • 74 796 fő (2009)
  • 76 764 fő (2010)
  • 76 800 fő (2011)[1]
  • 75 502 fő (2012)
  • 74 960 fő (2013)
  • 74 313 fő (2014)
  • 74 046 fő (2015)
  • 73 400 fő (2016)
  • 72 843 fő (2017)
  • 72 519 fő (2018)
  • 71 812 fő (2019)
  • 71 240 fő (2020)
  • 68 542 fő (2021)
Földrajzi adatok
IdőzónaUTC+7
Elhelyezkedése
Belovo (Oroszország)
Belovo
Belovo
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 54° 25′, k. h. 86° 18′Koordináták: é. sz. 54° 25′, k. h. 86° 18′
Belovo (Kemerovói terület)
Belovo
Belovo
Pozíció a Kemerovói terület térképén
Belovo weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Belovo témájú médiaállományokat.

Belovo (oroszul: Белово) város Oroszország Kemerovói területén, a Belovói járás székhelye.

Népessége: 76 764 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[3]

Elhelyezkedése[szerkesztés]

A Kuznyecki-medence szívében, Kemerovo területi székhelytől autóúton 124 km-re délre, a Bacsat (az Inya mellékfolyója) partján helyezkedik el, nagyjából félúton Kemerovo és Novokuznyeck között. Vasúti csomópont. A város több lakóövezetből, illetve településrészből áll, néhány közülük távol van a városközponttól.

Története, gazdasága[szerkesztés]

A falu a 18. század első felében keletkezett, első orosz lakójáról (1726) nevezték el Belovónak. Körzetében már 1851-től szenet bányásztak. A vasútvonal megépítése során, 1921-ben Belovónál is állomást létesítettek. Az 1920-as évek végén épített cinkolvasztó üzeme 1931-ben kezdte meg a termelést, ugyanekkor lett Belovo járási székhely. Az első szénbányát 1933-ban nyitották meg, 1938-ban a települést városi rangra emelték. Később több iparág, köztük a gépgyártás és a rádiógyártás is meghonosodott a városban, de a 21. századra ezek megszűntek.

A cinkkohászati gyárat a második világháború idején Ukrajnából evakuált berendezésekkel bővítették. Az 1960-as évektől a gyártás során keletkező kénes gázt kénsavgyártásra használták fel. A Szovjetunió felbomlása után a gyár válságos helyzetbe került, 2000-ben a céget fizetésképtelennek nyilvánították, 2005-ben a gyár termelését beszüntették.[4]

A már bezárt cinkkohászati gyár és a napjainkban is működő szénbányák mellett további jelentős ipari létesítmény a várostól 12 km-re keletre, Inszkoj településnél épült Belovói Hőerőmű. Építése az Inya bal partján 1956-ban kezdődött, működtetéséhez a folyón víztározót alakítottak ki. A széntüzelésű erőmű első egysége 1964-ben kezdett termelni. 2015-ben teljesítményét 1260 MW-ra emelték. A Belovói Erőmű adja a Kemerovói területen megtermelt összes elektromos energia körülbelül egyharmadát.[5]

A vasútállomás 1960-as években készült épülete a 2013-as földrengés során megrongálódott. Az új kétszintes épületet 2016 őszén avatták fel.[6]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d e f g h i j k l Народная энциклопедия «Мой город». Белово
  2. Народное хозяйство СССР 1922-1982 (Юбилейный статистический ежегодник)
  3. A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  4. «Беловский цинковый завод» ушёл во второе банкротство (biznes-kuzbass.ru, 2013-02-05)
  5. О предприятии Archiválva 2020. október 31-i dátummal a Wayback Machine-ben (sibgenco.ru, hozzáférés: 2020-11-20)
  6. Белово (o-kemerovo.ru, hozzáférés: 2020-11-20)

Források[szerkesztés]