Belovo

	Belovo (Белово)
; Belovo címere	; Belovo zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Oroszország
Föderációs alany	Kemerovói terület
Irányítószám	652600–652699
Körzethívószám	38452
	Népesség
Teljes népesség	11 900 fő (1931); 43 000 fő (1939); 106 894 fő (1959); 118 000 fő (1962); 116 000 fő (1967); 108 209 fő (1970); 110 000 fő (1976); 111 819 fő (1979); 114 000 fő (1982); 117 000 fő (1986); 118 000 fő (1987); 93 108 fő (1989); 80 200 fő (2000); 78 300 fő (2001); 82 425 fő (2002); 82 400 fő (2003); 79 300 fő (2005); 77 900 fő (2006); 75 800 fő (2008); 74 796 fő (2009); 76 764 fő (2010); 76 800 fő (2011); 75 502 fő (2012); 74 960 fő (2013); 74 313 fő (2014); 74 046 fő (2015); 73 400 fő (2016); 72 843 fő (2017); 72 519 fő (2018); 71 812 fő (2019); 71 240 fő (2020); 68 542 fő (2021);
	Földrajzi adatok
Időzóna	UTC+7
	Elhelyezkedése
	Belovo Pozíció Oroszország térképén
	é. sz. 54° 25′, k. h. 86° 18′Koordináták: é. sz. 54° 25′, k. h. 86° 18′
	Belovo Pozíció a Kemerovói terület térképén
	Belovo weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Belovo témájú médiaállományokat.

Belovo (oroszul: Белово) város Oroszország Kemerovói területén, a Belovói járás székhelye.

Népessége: 76 764 fő (a 2010. évi népszámláláskor).^[3]

Elhelyezkedése[szerkesztés]

A Kuznyecki-medence szívében, Kemerovo területi székhelytől autóúton 124 km-re délre, a Bacsat (az Inya mellékfolyója) partján helyezkedik el, nagyjából félúton Kemerovo és Novokuznyeck között. Vasúti csomópont. A város több lakóövezetből, illetve településrészből áll, néhány közülük távol van a városközponttól.

Története, gazdasága[szerkesztés]

A falu a 18. század első felében keletkezett, első orosz lakójáról (1726) nevezték el Belovónak. Körzetében már 1851-től szenet bányásztak. A vasútvonal megépítése során, 1921-ben Belovónál is állomást létesítettek. Az 1920-as évek végén épített cinkolvasztó üzeme 1931-ben kezdte meg a termelést, ugyanekkor lett Belovo járási székhely. Az első szénbányát 1933-ban nyitották meg, 1938-ban a települést városi rangra emelték. Később több iparág, köztük a gépgyártás és a rádiógyártás is meghonosodott a városban, de a 21. századra ezek megszűntek.

A cinkkohászati gyárat a második világháború idején Ukrajnából evakuált berendezésekkel bővítették. Az 1960-as évektől a gyártás során keletkező kénes gázt kénsavgyártásra használták fel. A Szovjetunió felbomlása után a gyár válságos helyzetbe került, 2000-ben a céget fizetésképtelennek nyilvánították, 2005-ben a gyár termelését beszüntették.^[4]

A már bezárt cinkkohászati gyár és a napjainkban is működő szénbányák mellett további jelentős ipari létesítmény a várostól 12 km-re keletre, Inszkoj településnél épült Belovói Hőerőmű. Építése az Inya bal partján 1956-ban kezdődött, működtetéséhez a folyón víztározót alakítottak ki. A széntüzelésű erőmű első egysége 1964-ben kezdett termelni. 2015-ben teljesítményét 1260 MW-ra emelték. A Belovói Erőmű adja a Kemerovói területen megtermelt összes elektromos energia körülbelül egyharmadát.^[5]

A vasútállomás 1960-as években készült épülete a 2013-as földrengés során megrongálódott. Az új kétszintes épületet 2016 őszén avatták fel.^[6]

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g ^h ⁱ ^j ^k ^l Народная энциклопедия «Мой город». Белово
↑ Народное хозяйство СССР 1922-1982 (Юбилейный статистический ежегодник)
↑ A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 1.)
↑ «Беловский цинковый завод» ушёл во второе банкротство (biznes-kuzbass.ru, 2013-02-05)
↑ О предприятии Archiválva 2020. október 31-i dátummal a Wayback Machine-ben (sibgenco.ru, hozzáférés: 2020-11-20)
↑ Белово (o-kemerovo.ru, hozzáférés: 2020-11-20)

Források[szerkesztés]

Goroda Rossii (orosz nyelven). Moszkva: Izdatyelsztvo Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija. ISBN 5 85270 026 6 (1994)
Город Белово (города -россия.рф, hozzáférés: 2020-11-20)

[f63742f977940dec9b8a1d1be7fc3e1087ef50b3-1] ↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g ^h ⁱ ^j ^k ^l Народная энциклопедия «Мой город». Белово

[0ea39c37c19eca9bbd92f60c8754b47ca7e9525f-2] Народное хозяйство СССР 1922-1982 (Юбилейный статистический ежегодник)

[3] A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 1.)

[4] «Беловский цинковый завод» ушёл во второе банкротство (biznes-kuzbass.ru, 2013-02-05)

[5] О предприятии Archiválva 2020. október 31-i dátummal a Wayback Machine-ben (sibgenco.ru, hozzáférés: 2020-11-20)

[6] Белово (o-kemerovo.ru, hozzáférés: 2020-11-20)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]